MESÉK
2009.03.31
|
Szablya István
Nyuszi-mese Nyúlmamának húsvét táján nyuszilánya született - egész népes rokonsága körülállta, megcsodálta a kis nyuszigyereket... Örvendezve babusgatták nénjei és bátyai ölbe vették, dédelgették, majd megették, úgy szerették vitték volna játszani... Hoztak édes sárgarépát, friss káposztalevelet; táncoltak, daloltak néki ám az álmos nyuszi bébi nem játszott és nem evett... Nyúlanyó az ajtó mellett nevette a hajcihőt de a végén megsokallta, és a lármás nyuszihadra feladta a nyúlcipőt... Egy kis nyuszit boltba küldött: Hozzon langyos friss tejet két testvérke tüzet rakott, másik három mosogatott mindenki serénykedett... Nyuszipapa sem maradt rest ő a bölcső mestere: Fürgén, gyorsan nekilátott, egy nagy tojást ketté vágott, s puha szénát tett bele... Egy fél tojás így lett bölcső, míg a másik darabot kiskocsinak kinevezték, és hozzá két nyúlgyerek szép kerekeket faragott... Holnap reggel ha felébred az aprócska nyuszilány, aki jó lesz, eltolhatja kankalinos patakpartra nyuszitojás kocsiján...
Erdő szélén nyuszi ül,
fején két nagy tapsifül.
Óvatosan körülnéz,
megszemléli van e vész.
Fű nem mozdul, ág nem reccsen,
ordasfarkas sem áll lesben, lágy napocska simogat, puha szellő cirógat. Vállán pici tarisznya, szép nagy répa bújt oda, előveszi a répát - megkezdi a lakomát. Mici mackó!
Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt, Eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat. Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál, De Malackánál éppen akkor senkit nem talált Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó, S arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló. S hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett, S a hidegre való tekintettel énekelni kezdett. Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó, Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik. Hull a hó és hózik, Micimackó fázik, Hull a hó és hózik, Micimackó fázik. Ismert erdei körökben az az általános nézet, Hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet. És ez nem csak afféle szerény vélemény, Hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény. Ezért mikor hideg van, és sűrűn hull a fehér hó, Kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló. Így aztán, ha télidőben Micimackó megéhezik, Megkóstol egy csupor mézet alaposan fenékig. Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó, Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik. Hull a hó és hózik, Micimackó fázik. Hull a hó és hózik, Micimackó fázik. Micimackó a barátom, és gyakran elbeszélgetünk, Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk, És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom, Ha hideg van, és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom, Hogy Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó, Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik. Hull a hó és hózik, Micimackó fázik. Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.
|
||||
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
