Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZEBBNÉL-SZEBB VERSEK

2009.04.04

 

Tavaszi  versek.


 Szép Ernő:Virágok

 

Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom,

Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.

És szeretem én a fákat
amennyit csak szemem láthat.

Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is olyan szépek, szépek.

Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.

 

Szabó lőrinc:Tavasz elé

 

Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyulnak a házak:

kigyúlok én is a fény előtt
s ahogy a zöldülő mezők
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,

úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be a március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szivemben a nap arany arca van.

Óh, harsonás fény, győzelem!
Rugókon táncol az utca velem:
szállok: sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek:

szállok, föl, óriás, torony,
s az égbe szétharangozom:
Erő, megváltás, remény és vigasz,
jövel, Szentlélek Úristen, Tavasz!

 

Várnai Zseni:Csodák csodája

 

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

 

 "...Április! Esőt érlelő
Mindig felhőből bújsz elő!
Te is felhő vagy, csupa víz:
ázik a rigó, fürj, fecske, csíz,
a rét s réten a kiscsikó -
Szeszélyedben nincs semmi jó.
Fejünkre zuhogsz záporozva,
aj, Április, tavasz bolondja!..."
 


Csukás István: Gyerekarcom visszanéz rám

Gyerekarcom visszanéz rám a tükörből,
nem tudok mit kezdeni vele, de azért
próbálkozom: rávigyorgok, kacsintok, semmi,
mintha jég mögül nézne rám, elég hűvösen,
ahogy grimaszolok és idétlenkedek egyre
fáradtabban, elszálló hittel, öregedő bohóc,
hogy kicsaljak legalább egy irgalmas mosolyt,
egy rezzenést, egy rebbenést, valami kis fényt,
onnan, honnan, kitől, kinek, lehunyom
a szemem, lassan felnyitom: eltűnt, s eltüntem
én is, csak a tükör, csak a tükör.
 


Radnóti Miklós: Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedves orrú kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
 


Juhász Gyula: Egy hangszer voltam ...

Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Azután összetört és elhagyott.
Most az enyészet kezében vagyok.
De fölöttem égnek a csillagok.
 


Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

"Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!...Kilombosodtatok,
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül..."
 


Hunyadi Mátyás

Királok kezett lél te hatalmas,
És nagy igyeknek diadalmas,
Néped kezett nagy bizodalmas:
 


Juhász Gyula: Húsvét

"..Egy régi húsvét fényénél borongott,
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt s Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!"
 


Húsvét

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe
egy üveg rózsavizet
vettem a kezembe.
Elindultam véle
piros tojást szedni.
Adjátok hát lányok,
ha nem sajnáljátok,
ha pedig sajnáljátok,
licskes-lucskos facsaros
víz lesz a ruhátok.

népköltés
 


Reviczky Gyula: Magamról

"...Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat."
 


Baróti Szabó Dávid: Élet, halál

Hogy boldoggá tedd halálodat: élni tanulj meg;
Hogy boldoggá tedd éltedet: halni tanulj.
 


József Attila: Ars poetica

"...Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem."
 


Nadányi Zoltán: Virágok

" Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt.
Tegyétek félre a kést, a botot.
Füvek, virágok e két durva eszközt
nem szívelik, mert bántani szokott..."
 


József Attila: Nyolcesztendős lányok

Hosszú sorban jönnek, mennek,
Apró ördögök, de szentek,
Homlokuk friss, meleg kenyér,
Szén a szemük, szénparázs.

Hosszú sorban jönnek, mennek,
Mint a virág, úgy szeretnek,
Úgy szeretik a fiúkat,
Akárcsak a gyöngyvirág.

Hosszú sorban jönnek, mennek,
Ha sírnak is, csak nevetnek.
Messze vannak, messze vannak,
Mint a vidám csillagok!
 


Tóth Árpád: Április

"...Április, ó Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg, örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!"
 


Dukai Takách Judit: Az én lakhelyem

"...Oh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek,
Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok;
Kellemes körében kis házinépemnek
Érzem, hogy feleség és édesanya vagyok.

így élek itt, s íme időmet így töltöm,
Kies Páty; tebenned zengem el énekem;
Amit az esztendő ád, rendre elköltöm,
Kevés, de elég az s minek is több nekem?"
 


Váci Mihály: Százhuszat verő szív

"...Úgy éltem, mint a százhúszat verő szív,
úgy gyűlöltem és szerettem:
mindenhez úgy fogtam, kívánva,
hogy az legyen a vesztem!
Úgy éltem én, ahogy itt élni kell,
ahogy érdemes élni!
Egy emberöltőt éltem - de a sorsom
történelem és ezerévnyi!"
 


Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez

"...De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok- ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna
ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április."
 


Gulyás Pál: Rügyek

"...Minden rügy egy parányi ablak,
melyhez leányfejek tapadnak:
bent vannak a leányfejek,
bent a fában merengenek,
nap-éjen át álmodnak ott...
S most csak félig nyitják ki, félig
az álmukat tovább remélik."
 


Reviczky Gyula: Emma

Mint nyári éjszakán
A csillagot:
Úgy nézlek csöndes vággyal én,
Ha egyedül vagyok,
S mint nyári éjszakán
A csillagok:
Zajgó szívem hullámiban
Szép szemed úgy ragyog.
 


Tóth Árpád: Áprilisi capriccio

"...Ó, áprilisi útszél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangú csízek,
Illatok, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
az élet rút és vad dolog,..."
 


Beney Zsuzsa: Minden évben

Futkosnak zöldhajú lányok,
a kis tavaszok.
Minden évben egy elindul:
hipp-hopp, ott vagyok,
ahol akarok.

Minden évben egyből nagylány
lesz, aztán mama -
hópólyában rugdalózik,
hópaplannal takarózik
dércsípte fia.
 


Héra Zoltán: Ó-kalendárium költőknek

"A Bika hava: szépség és erő.
Mit elrontottál, most halászd elő,
s meglásd meglesz a rend:
Vénusz és Gaia leginkább ilyenkor szeret.
 


Zelk Zoltán: Este

Most fogja meg vagy most engedi el
kezem az Isten?
 


Jékely Zoltán: Homo faber

Az életem: csigamászás ezüstje,
a föld giliszta-túrt halom..
De sohasem bámultam pipafüstbe,
és sohasem őrölt az unalom.
 


Végh György: Virághozó április

Elmúlt a tél: itt a tavasz,
minden bokor újra éled -
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.

Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál -
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja -
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
 


Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne

Ha a világ rigó lenne,
Kötényemben ő fütyülne,
Éjjel-nappal szépen szólna,
Ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,
kötényembe nem is férne,
Kötényem is honnan volna,
Ha egész világ rigó volna.
 


Petőfi Sándor: Ki a szabadba!

Ki a szabadba, látni a tavaszt.
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
a melyben ülnek ifjú ibolyák.
Miként figyelmes hölgyek...hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.
 


Pinczési Judit: Altató

Aludj, aludj, kicsi bimbó,
nőjél nőjél, kicsi ág,
rajtad gyümölcshozó fények,
benned szunnyad a világ.

Ne félj, ne félj, kicsi rózsa,
lágy szirmodra figyelünk,
bátran bokrosodj a Napba,
együtt énekelj velünk.
 


Vörösmarty Mihály: Petike

"...Ármányadta Péterkéje,
Még mi nem volt a bibéje:
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor és szép piroska,
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék..."
 


Weöres Sándor: Psyché

Szózat Katitzához a férfiak ügyében

Kátai Kata
Menta illata,
Levendula harmata!

Halld kérésemet,
Hogy kedvesemet,
Ki engem híven szeret,

Te ne izgassad,
Ne háborgassad
És kedvemre hagyhassad.

Keressed párod,
Meg is találod,
Ha szereted, imádod;

És ő téged,
Tulipán szépet,
Rubintos ékességet.

Ha legény volnék,
Reád omolnék,
Rajtad mindent tsókolnék;

De leány vagyok,
S ha lesz rája ok,
Várj, szemedbe-karmolok.

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.